Gemma

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 209

GEMMA

Évmilliókban minden kő rokon,
rajtuk Édenből lopott fénytörés.
Varázslat, mint hajnal a bokrokon:
föld és ég között oldás és kötés.

Fenn hegycsúcsokat aprít az idő,
lenn vulkánok alvilági mélye.
Feljön és lehull,minden, ami kő,
s ősi folyó csiszolja tökélyre.

Játszik bennük érzék és képzelet:
egyikben az ég rácsba zárt kéke,
másikban a rejtelmes végtelen,
s valahol a mélyén ott a béke.

A ma az örököt már lekéste,
hát viaszába nyomta hitelét.
A mulandóság arcát bevéste
bölcstelen kis világa idején.

Hamisak közt veszik a valódi,
csillaggá csillogja magát a strassz.
Emitt törvényt gravíroz a módi,
s a színek árnyéka rassz és a snassz.