Írta: Hajnal Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 232
galacsinok
papírgalacsinokba rejtett üzeneteket dobáltunk szerteszét
a járókelők csak néztek
nem tudták
honnan kerültek a járdára a gombócok
még senki sem hajolt le értük
még senki nem olvasta el őket
még senki
senki
pedig azt írtuk mindegyikre
hogy nézzetek föl a fára
mert itt vagyunk
mert már nincs otthonunk
csak ez a pár levélpapír maradt
amit szétfújt a szél a gázrobbanás után
mi galacsinokat gyűrtünk belőle
és ráírtuk
hogy jó volna hazamenni
valahová
sötétedésig maradtunk a fán
két kamaszfiú
két langaléta ahogy papa mondaná
megint nem értünk haza időben
bárcsak kiabálna
vagy
megverne
azt mondják
csak egy pillanat volt
papa szunyókált
mama a szomszédból jött
ahová a lángost vitte
épp visszatért a házba
talán még meg sem szólalt
többé
már nem is fog