Írta: Kőrösi Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 210
Betegségem hurrikánként köttetett itt
A tisztán vetett, steril szobában
Hieroglifát láttam minden utcai fában
És istenként tiszteltem, imádtam a semmit
A szolgák szépen, rendesen áthúzták ágyamat
Kezdetét vette: ordított egyet a káosz
Hiába mondtam ezerszer az ördögnek: távozz
Ő megfogta s kétszer meglékelte agyamat
Betegségem sebhelyként szúr a szívem mélyén
Lever, taszít, visszahúz, rág és emészt
Ki a fene szerethetné ezt a csenevészt?
Állandó kérdés volnék az Isten elméjén
Azt mondták, Beregszászban majd a szél temet
Én lebuktam az Öreg-tó legeslegfenekére
Általértem a múló nyárból a koszorús télbe
Nem találtam mást, csak betegségemet