Fölkelt a Nap
Írta: Kardos M Zsöte
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 255
Fölkelt a Nap
Fölkelt a Nap.
Úgy figyelem az ablakom
előtt nyújtózó ágat,
mint messzi útról megtért
utazót.
A világosságban pontosan
látom a tegnapot,
a padot a kertben, a bögrét
az asztalon, a kilincset,
amit érintettél.
A kezedet hiányolom,
ahogy felemeled a tárgyakat,
arrébb rakod rólam a félelmet,
és értelmet adsz annak,
amit tehetek.
Kint lehullott levelek, madarak
és gyerekek indulnak.
Bennem hiányod fest át mindent.
Papucs, fogkefe, forró tea.
A falakon innen és túl,
kisimul minden.
Azt mondják, a keresztfa
után is van élet,
tér és idő lényegtelen.
Ember vagyok.
Teszek-veszek,
a Nap ragyog.