Fogaskerék
Írta: Szoó Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 271
Fogaskerék
Csak forogj, csak meg ne állj,
akárhogy nyüszít benned a kétségbeesés,
csak kapaszkodj a rendszerben
melletted, fölötted forgóba,
ahogy ők is teszik, kik egyben tartják
az egész rothadó gépezetet,
szürkén és magadtól dolgozz,
ha nem hajt semmi, akkor is,
vakon érezve a forgás biztonságát,
a leállástól rettegve mozdulj
olajozottan akkor is,
ha nem kapsz olajat,
arra gondolva, hogy
csak be ne rozsdállj,
gondoskodj működőképes
állapotodról,
hisz nem vagy más,
csak egy fogaskerék,
egy emberi erőforrás,
régen nem ember,
csak addig számítasz,
amíg forogsz,
amíg rendszerben működsz,
s működteted azt,
egyébként csak ócskavas vagy,
ne kérdezz,
ne panaszkodj,
ne gondolkodj,
ne láss tovább, mint a
következő fog,
feszülj neki,
mert még észreveszed,
hogy semmi sem történik,
ha kiszállsz,
a többi fogaskerék összezár,
működtet,
részedről elég, ha dokumentálod,
hogyan forogtál,
olajoztad magad,
kapcsolódtál a többihez,
csikorogtál, ha nehezen ment,
de már tudod, hogy
legközelebb hogyan csináld,
hogy ne kelljen csikorgással
zavarni a nagy összekapcsolódást,
mert tulajdonképpen
nélküled is működik,
bár mintha csak látszólag,
de mégis,
mert akár forogsz, akár nem,
a gép mantrát darál a fejedben,
és láthatólag minden kerregése,
nyikordulása, vagy
elégedett brummogása
csak álca,
egy fogát kiköpve kacag
a világ szemébe, s forog tovább…
De vajon akkor is így lesz,
amikor minden fogaskerék
a látszatra épülő
dokumentáció
nagymestere lesz,
vajon akkor is marad a szüntelen
forgás,
vagy a fogatlan szörny
a teljes létezéstudat birtokában
összeomlik?