Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 507
Kovakövek
múló időn
és időtlen
énekükre
kapu nyílik
ég és föld közt
fényt teremtő
gondolatuk
visszacsillan
szemeikben
önvalójuk
bűvkörében
szavak nélkül
szót ízlelőn
átszellemült
álomszőtten
reszkető test
vágyó ujja
ujjat érint
kulcsolódva
szikra ébred
mint imában
szókat mormol
két szív és száj
összeforrva
szenvedéllyel
újra mindig
megfürödnek
kovakövek
tűzlobbantó
szikrazápor
tengerében