Flebitisz
Írta: Pődör György
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 548
Flebitisz
Nehezen viselem a váratlanokat
mégsem vonz a megszokott
nem az idő áll meg csupán az ütő
előbb a szív utána tüdő
feladó mosoly egy utolsó
hiába az ellehelt zokszó
csak engem látott akkor térden
azóta kérdem
felnőttkorom sok eltékozolt nyarán
jaj hova mentél anyám?
Készültél megélni ezt a napot
fejedben járt mi legyen az ebéd
kihívás volt minden nap feléd
a munka ütemet adott
kinek tenni kell csak az tudja
minden napnak megvan az útja
csak ne fájna annyira a láb
a fásli alatt a duzzadt erek
áztatni kell mondta az orvos
foghagymás kenőcs illata illan
a sparhelt még hideg és kormos
a múlt fénye sárgán villan
egy szék vízzel telt lavór
az ereken könnyít az áztatás
sors a reménynek visszaszól
flebitisznek ez csak áltatás
a mentegetőzés soha nem érdem
azóta kérdem
felnőttkorom sok eltékozolt nyarán
jaj hova mentél anyám
Hej-hej a piros rózsa
elfolyt a vér s ülve haltál anyám
életed lavórban sziromtócsa
nyitott szemmel istenére rátalál
elsóhajtva egy utolsó imát
ülve égi mosollyal ha bárki lát
szemed lefogtam remegve
homlokodon a koranyár nedve
én voltam a véletlen első
apám miatt volt sírásom belső
nem tudom feledni
a rám mindig gyöngéden néző szemét
nem kiálthatta rá:- ne menj ne még
a mentegetőzés soha nem érdem
azóta kérdem
felnőttkorom sok eltékozolt nyarán
jaj hova mentél anyám
/első közlés/