Festenél
Írta: Sörös Mária Edit
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 210
Festenél
üres vásznat napokig nézel,
mert nem tudod lefesteni
a képet, hisz hiányát érzed
annak,akit megfesteni
szeretnél, ki régen nincs jelen
ízlelgeti tán más csókját,
várt rád, reménnyel, töméntelen
idővel szíved kódját
kereste, de nem értékelted,
hagytad, hogy eltávolodjon,
hiszen szavakkal, megölelted,
érzés nem kell, ital folyjon,
könnyen jött, könnyen megy szerelem,
a vörös ajkak, bűvölnek,
és te mentél, nincs rá kegyelem,
fizetsz az egyedüllétnek.
Ott állsz valahol, a sokaság
köre bezárult, de lelked
nem kell, minek az ostobaság,
fáradt, és kiégett tested,
sokat kértek a vörös ajkak,
vigaszt keresnél, gondoltad,
elfeleded, a tűsarkak
unott kéjét, és megfested,
egy képen, amit érzel, talán
nincs veszve minden, remélted,
van remény, az íróasztalán,
ott a régen festett képed..