Festek egy felhőt
Írta: Molnár József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 329
Festek egy felhőt
Hányszor gondoltam gondolatlan szeretőkre.
A megfagyott lakk feketékre,
az illanó szellő szüzekre,
kik előbújnak falánk bábjaikból,
kik rám uszítják szerelmüket.
Forró napokon mezítláb futok előlük,
tüskés faágakba takarózok,
zömök buszok mélyére elmenekülve,
megtapadok az óriáskerék időben,
végig iszom a Dunát is megúszva,
jéghavas utcákban hóemberként merülök,
festek egy felhőt,
szürkéjében meglapulok,
nyolcadik bolygót redőnynek tartok eléd.