Ferences
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 278
Ferences
Összesöpörtem a morzsát.
Várok. Nem jön már erre
az égi madár.
Másfele húzza
az ösztön a vándort.
Árvult fák között
egymagam állok.
Adna kezem,
nyújtom előre,
nincs, aki kapja,
nincs, aki kérje.
Ferences gondom
esendő szándék,
temetem arcom,
hogy ki ne látsszék,
fekete csuklyába.
Miféle istennek,
miféle átka?