Fényhiány

Írta: Siska Péter


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 161



Fényhiány

Hamut a hamunak,
port a pornak.

Színtelen arccal
ül az ágyam szélén,
egyik cigarettáról
a másikra gyújt,

most már úgy sem
árthat, mondja,
és mosolyog.

Szeretnék kérdezni
tőle valamit. Bármit,
de mi értelme
lenne már?

Behunyom a szemem.
Látom,
hogy egy óriási,
szürke kéz
szegeket ver

a Napba.