Írta: Jóna Dávid
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 274
feltámadás
éjszaka csöndje, hajnali álom
mélységbe süppedt pikkelyes múlt
ez kórházi ablak, hiába tárom,
a látóhatáron a hold is kimúlt
gépi közönnyel viselt a sors,
fájdalom újra, szárnycsapkodás,
a halál ha hérosz, legyen az gyors,
elolvadt gyertyának szép ájulás
embriópózban, szapora sejtek,
nem várják már az égi csodát,
kiszáradt percek, körbe is vettek,
szürkévé tették az egész szobát
dacol az önzés, magába roskad,
a kőpad is üres, hideg az arc,
álmatlan éjben, fakul és rothad,
kegyelem kelyhében utóvédharc
alázat nélkül, kormozott lélek,
érzem ahogy köröz az aranysakál
magára rántja, mítoszát zárja
a szörnyen magányos tucat-halál
örvénylő folyóban kipusztult ösztön
partot érez a lába alatt
megérkezését közlik is rögtön
átázott szívvel fekszik hanyatt
homályát vesztő szellemi lét,
kiadott versek, feltámadás,
a költő az ismeri a varázsigét,
túlélése szép lázadás