Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
Felkészülve
szívünk beöltözött fehér halálba
s lásd a felénk tartó golyó kacag ránk
nyakunk köré tekerték már a csakránk
s boldog ki egy szép sírhelyet talál ma
be is fekszik magára húzza földjét
de nem tud ott békében sem pihenni
hiszen robajlik benne hogy mi mennyi
s reményét már nem hagyja hogy kiöljék
még nem jött rá milyen titkok vezérlik
így hát remegve felkiált az égig
a hangja nem magas inkább morajló
felkészült itt minden nehéz csodákra
a körme még nincsen tövig lerágva
de már régen bevágódott az ajtó