Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 298
Felismerések
Ötletet dobálsz felém mint kavicsot
próbára teszed tavam néma tükrét
végigkacsázik lelkemen a perc
és megfodrozza hátamon a csendet
az iszap-mélybe rejtett remegést –
amputált dallam jajdul még fülembe
s mint fantomfájás megforgatja orvul
csonkolt szerelmek húsában a kést
*
a porcelánbolt kényes polcain
ott terpeszkedik öntudatlanul
az elhízott vén balerinák álma
s az ólomlábú öreg obsitos
kit skatulyába kényszerít a múlt
*
Csak akkor ismered fel
hogy a leszedált szerelemben
kényszerzubbony volt
a boldogság
ha felszabadult leláncolt ölelésed