Felidézéhség

Írta: Kovács Attila

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 290

---

---

Felidézéhség

Sűrű birkanyájam ködfehér papíron kolompol,
s mindre rásütik: FEKETE.
Kormos, a kandúrmacska hozzám bújva dorombol,
másé útszélen egy hete...
Ki várja?
Ki bánja,
hiszen nekem épp granadérmarson émelyegnek gondolataim,
még a sparheltem is éhes száját nyalja?!
Tegnap megcsípte ajkam ez az őszi fagy, s piros, mint a fülem alja.
Bárcsak a paprikától lenne!
- botorkálok reszketeg a bérház-kövön;
szürke-hideg folt.
Anyám ilyenkor már rám szólt, sőt rám üvöltött,
ha magán kívül volt.
Meg is vert.
Kézzel,
szíjjal,
s talán később a lelke mélyén sírt,
ahogy most én itatom felnőtt nyájamat,
gyűrve az orrpapírt.