Félelem
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 200
Félelem
Mikor a sötétség felfalja a fényt
ébredő félelmek neszeznek puhán
kontúrja vesztett, ismeretlen
arcát mutatja szobám.
Leányhangon felsikít a csengő
hajam tövén bizsergő fájdalom
az ajtóm előtt áll a szenvedély
bántani fog újra, ha hagyom.
Mézes szavai fülembe ragadnak,
nem megy lépre többé a madár
kopog, könyörög, szétrúgja a csendet,
ha indulata a fejébe száll.
Rémült állatként kúszom a sarokba
remegő combom dereng, mint a fény
hasad a fa, árnyéka átszivárog
a sarok csapda, hideg és kemény.
Fölöttem áll, meglendül keze,
a levegőben ütések suhognak,
összemosódik való és képzelet
A gyermekkor máglyái
Fellobognak.