Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 282
Félelem nélkül
ázott fáradtság ólmát cipelem én
a tegnapomból hurcoltam idáig
aztán belőle végül is mi válik
mikor a mostok kiömlenek elém
és a majdoknak sikoltó tengerén
felém a holnap tört mosolya száll itt
aztán elborít mint a remény állig
akkor engem már nem rémiszt e rém
hiszen ami volt nem lesz többé soha
árnyakban fullad a fényeknek kora
csak én állok ott ahol mindig álltam
és lehetek majd bölcs is vagy ostoba
de szívemet már nem lepi el moha
belenézek én a csendekbe bátran