Fél keserű
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 398
Fél keserű
Kinyitotta a cipősdobozt. Hetek óta abban tárolta az egészségügyi igazolásokat és a munkaügyi papírokat a nyugdíjazáshoz. Szem előtt, egy helyen. Mindig rettegett a hivatalos ügyek intézésétől, legyen az egy orvosi vizsgálat akár. Ó, nem a vizsgálattól félt: a hozzá tartozó papíroktól.Mégis az ő tisztje volt autista fiát szakértőhöz, sebészetre, háziorvoshoz vinni, utánajárni utazási igazolványnak, járadék- és nyugdíj-megállapításnak, adóbevallást kitölteni, adóhalasztási kérelmet írni és beadni, és egyébként szinte minden rendű és rangú papírmunkát ellátni.
És sosem talált meg semmit.
Arra emlékezett, hogy a szükséges papírok megvannak, nincs egy hete, hogy megkapta őket, maga ment be a munkahelyére értük, de hova tette őket? Most is feltúrta a kis szobát.
Fiókokat húzogatott és tolt vissza, papírhalmokat szálazott át, amelyek, mint valami gogoli hivatal káoszában, púposodtak a számítógép billentyűzete mellett az asztalon, tudván, hogy majd ezekre szüksége lesz.
Tegnap ugyanilyen vadul kereste fiával a kórházba készülve saját, a járvány elleni védőoltásának igazolását attól tartva, nem engedik majd be a kórházi ambulanciára őket.
Megvan, tudta. Azt is tudta, hogy itt van a szobában.
Nem kérték.
Ma reggel azt már megtalálta. Ott volt a cipősdobozban a többi aktuális egészségügyi irat és a nyugdíjazáshoz szükséges papírok között. Mert azok is ott voltak. Miért nem emlékezett rá tegnap?
Fogta a nyugdíjkérvényt, minden lapját aláírta. Már két hete kitöltötte számítógépen, majd USB-re másolva kinyomtattatta két példányban, de volt rovat, amelyet üresen hagyott nem tudván, mit kell bele írnia. Előző neve? Nem volt hülye: a férjezett nők lánykori nevét várta oda az űrlapot tervező hivatalnok (jó esetben rendszerszervező), vagy azok korábbi nevét, akiknek névváltoztatásuk volt, pl. Hirschenbergerre magyarosították családnevüket Csiszárról. Ezt értette, csak azt nem, hogyan lehet, hogy a rovat meg van csillagozva, azaz kötelező kitölteni? Mit kell oda írnia?
Végig ért a lapon, és az járt a fejében, hogy beadja a kerületi Kormányablaknál, majd az, hogy ez (valamint a kényelmesebbnek tűnő internetes beadás is) akár egy-két hónappal is hosszabbíthatja az ügyintézést. A kormányablaknál senki nem lesz, aki értene hozzá, csak átveszik és továbbítják az iratot, ő meg három hét múlva kap egy levelet a NYUFIG-tól, amelyben hiánypótlásra szólítják föl, majd újabb 30 napon – törvényes ügyintézési határidő a szintén törvényes hosszabbítás nélkül, amellyel az ügy várakoztatása a hatvan napot is elérheti – belül, pénteken délben kap egy levelet, amelyben hat napon belüli hiánypótlásra szólítják föl, és a hatodik munkanap kedden jár le...
És bingo!
Végigfutott szeme a tízoldalnyi, a nyomtatvány kitöltését segítő, tájékoztató szövegen. A benyújtáskor szükségesen bemutatandó iratok:
Munkakönyv. Megvan. Harminc éve vonták ki a forgalomból. Az első kettő munkahelye bele van jegyezve, meg van benne két gyerekkori, nyári szünidős munkája is, de a harmadikról és negyedikről – emlékezett – már nem kapott munkakönyvi bejegyzést, hanem egy-egy A4-es, pecsétes papírt, amelyet meg kellett (volna?) őriznie a (z akkor előre látható) hátra lévő 25 évre. Amiből mára 30 lett.
Katonakönyv. Leckekönyv. Megvannak.
A társadalombiztosítási időszak befejezését és a társadalombiztosítás eddigi igénybevételét igazoló irat.
Ez mi a rák? Ilyet ő nem kapott a munkahelyétől.
Végignézte a munkahelytől átvett papírokat. A hét elején telefonáltak neki, hogy elkészültek (két héttel nyugdíjaztatása után – hja, kérem, az Államkincstár!
Akkor marad opcióként a NYUFIG. Hátha az ügyintéző meg tudja mondani, honnan és hogyan kell és lehet beszereznie a „biztosítási jogviszony megszűnéséről és annak keretében eddig igénybe vett szolgáltatásokról” szóló igazolást. Vajon azt jelenti ez, hogy kap egy papírt, amelyen dátumra fel lesz sorolva, mikor is volt csecsemő korában a sérvműtétje, hányszor járt 10 és 14 éves kora között mandulagyulladással a körzeti orvosnál? Benne lesz az infarktus-gyanúra végzett EKG vizsgálat a veszprémi kórházban, ahova menetrendszerű, tömött, távolsági busszal ment föl a lépcsőn állva, és amikor kifehéredett előtte a világ, megkérte a nála negyven évvel idősebb nőt, hadd üljön le a helyére, mert elájul?
Az fölnézett rá, és átadta a helyét.
Hát jó. Minden megvan. Ami nincs, arról megpróbálja megtudni, mi az és honnan lehet beszerezni. Kell félnapi olvasnivaló, igaz, már elmúlt pár perccel nyolc, de kilencre odaér, délre akár végezhet is.
Benyitott a feleségéhez. Ott molyolt a dohányzóasztal fölé hajolva az éjjeli lámpánál - az ő szemei sem tegnap készültek.
– Bemegyek a NYUFIG-hoz – mondta neki.
– Most? – nézett föl az asszony, elhúzva a száját.
– Hát jó. Akkor majd megmondod, mikor. - csukta be az ajtót.
Fejével intett fiának. Ő már ismerte ezt a jelzést: öltözz, megyünk.
Öt perc múlva, már a ház kapuján kívül, az utcán kérdezte tőle: Kiserdő?
– Kiserdő – volt a válasz.
– Csak azért is megiszom egy fél keserűt. – gondolta magában.