Feketén-fehéren

Írta: Kovács Árpád


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 285



Feketén-fehéren

„fekete kutya a társam”*
Volt fehér is, de már föld:
e veszett nagy barnulásban
új színeket ölt.

Néha időzöm a sírján,
s nem tudom, mire figyeljek:
nyálgőzös csókot ír rám
fekete gyermek.

Mondják, hogy nincs sötétség,
csak fény, s a fény negatívja,
s hiába színevált, ha
még valaki hívja.

Lehet.
Hívó szememmel,
feketén feléje intek:
biccent felém egy fürkész,
fehér tekintet.

*Buda Ferenc: Kutya a társam c. verséből