Fekete Karácsony

Fekete karácsony

A szürke ég alatt, a szürke földön
madárcsapat riog, karókra szállva.
Az ablakom fakó szemét kitárja,
üres szobám, akár a vaksi börtön.

Sötét idő, sötét a gondolat ma,
hogy várakozni kell, csak egyre várni.
Fehérbe forduló jöhetne, bármi,
csodának tartanám, hisz isten adja.

A tompa hallgatásba burkolódzom,
de vérpiros sikoly szakítja széjjel.
Talán egy asszony épp világra hozza

a Gyermeket, s az újszülöttet ódon
legenda őrzi majd. A csendes éjjel
telik regékkel, és se vége-hossza.