Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 408
Fekete karácsony
A szürke ég alatt, a szürke földön
madárcsapat riog, karókra szállva.
Az ablakom fakó szemét kitárja,
üres szobám, akár a vaksi börtön.
Sötét idő, sötét a gondolat ma,
hogy várakozni kell, csak egyre várni.
Fehérbe forduló jöhetne, bármi,
csodának tartanám, hisz isten adja.
A tompa hallgatásba burkolódzom,
de vérpiros sikoly szakítja széjjel.
Talán egy asszony épp világra hozza
a Gyermeket, s az újszülöttet ódon
legenda őrzi majd. A csendes éjjel
telik regékkel, és se vége-hossza.