Fekete este

Írta: Kasza Béla

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 263

---

---

FEKETE ESTE

Görnyed az alkony a csóktalan csendben,
soványan sóhajt a fáradt, botor bú,
szürke homály görcsöl a szűk végtelenben
s a fénytelen félelem a hidegre hull.

Hallgatag hittel a szárnyas sötétség
a zord pillájú éjjelt köszönti fel.
Szomorú szívében üszkös ürességre
és páncélos, magányos döbbenetre lel.

Réveteg illatú sár-nehéz bánat
szorgalma szálldos a púpos ég alatt.
Gyertyátlan homlokú, szenvtelen szellemek
áporodott árnyéka fut, rohan, szalad.

Részeges vággyal a lázadó idő
ájultan így kiált: most szenvedély kell!
De sótlan ölében a kóbor esti szél
álmos, száraz, színtelen, holt szédülést rejt.