Fehér tollpihék
Írta: Szokolay Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 302
FEHÉR TOLLPIHÉK
„Hogy ne egyenek annyit az üzérek,
s hogy a halottak feltámadjanak!”
(Nemes Nagy Ágnes: A szabadsághoz)
Azok az összezsúfolt fehér pulykák,
utazva biztos végzetük felé,
a duplarácsos vasrekeszekben
nem rikoltoztak, nem rettegtek.
Az állandó veszély
megszünteti a veszélyérzetet.
Behúzódtam autómmal a kamion mögé,
lemondtam arról, hogy megelőzzem.
Az ádventi langyos délelőttben
egy-egy tollpihe a szélvédőmre hullt.
Dúdoltam, mint egy ócska slágert,
a magam költötte dallamot:
Jézus, ne hagyd,
Jézus, nem ez a születésnapod.
Visznek minket, értettem meg este.
Hiába tiltakoznánk, a világ velünk is halad.
Melengetjük egymást kiszolgáltatottan.
Ahogy a menetszél sorsunkba harap,
pici pihéink, versek hullanak.
Csak egy valódi, nemes, nagy isten
adhatná vissza a szabadságot,
hogy ne egyenek annyit az üzérek, uzsorások,
s hogy a halottak legalább néhanap
látogatóba feltámadjanak.