Fehér holló
Írta: B Mester Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 230
Fehér holló
Csendig halkítom hangomat.
Néhány szó mindig bennragad,
most is feszít itt legbelül,
pókháló mögé menekül.
Óvatos visszhang, üres tér.
Nesztelen hulló falevél.
Rongyos a remény, didereg,
lebegve fázik, megremeg.
Szavakból hágcsó nem terem,
nem oldja meg az életem.
Kihűl lassan a kéz meleg,
csúfondárosan integet.
Érintés kéne biztató,
életörömre lázító,
egy lapra feltett szerelem…
Fehér holló, de meglelem.