Fedél nélkül
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 402
Fedél nélkül
Újpest, Városkapu, tömeg.
Mikor a metró felköhög,
testünkben még az ágy meleg,
fejünkben dolgaink ketyegnek,
sodródunk, mint az áradat.
Egy szeles sarkon férfi áll
levert karóként mereven,
mint megkerülhetetlen érv,
kényes talpunk alatt a szög
émelygése a teli hasnak.
Intő mementó, biotárgy.
Ott áll a férfi rezzenetlen,
eső szitál rá konokul,
vásott cipőjén felszivárog
torkáig ér a híg közöny.
Átnéz rajtunk kavicsszeme,
arcát a fagy már összetörte,
a forró nyár téveszthetetlen
barna zománccal megjelölte.
Ott áll a férfi, a kezében
önbecsülése maradéka
az újság, amit vesz, elad,
ha összegyűlik pár forint,
mikor az este megtalálja,
álmot vásárol éjszakára.