februári rapszódia
Írta: Nyolcas József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 170
februári rapszódia
Mogorva őr a tél. A ködkaszárnya kőre
jegült haván a fegyenc az est. Bilincse pőre
fagy, és a porkoláb ezüsthideg pipán
pöfög egy armadát. Kemény a kapitány.
Az utca túlfelén, diófalú melegben
ricsajjal ing a bár. Szivarra gyújt, s belebben
egy ósdi zongora, a húrja zsongva zsong
melódiákon át. Tükörbe tér a gond.
Szikár gitár dalol, mesél, kiált szerelmet,
vele kreol fagott lobog, lobog merengve.
Vörös vizekkel vad folyót vetít a lézer
s rikolt a szaxofon: - He-hé! Ez éjt nézd el!
Ragyog a pódium, ezernyi csillag éget,
a dzsessz teremt időt, jelent veszejtve éled.
Dobok peregnek át az okker arcokon,
a sárga talpakon. A csend kihalt rokon.
Lapít a barna pult, s az oldalán a deszka
kopott igét dadog: magasztos álma lesz ma.
A sok opál pohár során a fülledő
plafon ügyelve fő. Mi lesz, ha ő ledől?
Fehér madár a gong. A Holdra ér a hangja.
A vég szavára kong s az űr lehűlni hagyja.
A szürke sál alatt az ing köhint: - Nahát,
szelídek itt a fák! Harang a nagykabát.