Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 285
Pilinszky János
Itt hagyott cigarettafüsttől
vijjognak égi tűzriasztók.
Esik.
Gondolatnál gyorsabban
növekszik most a gyom.
Egy távoli küszöbre tájolt
vándorlás igyekszik
otthonra lelni bennem,
de mindenütt tócsák
és kerítések.
*
Az Első és az Utolsó nap közé feszített zsineg-sors,
kellék az idő vándorcirkuszában.
Arany és ezüst keréken rajtam egyensúlyozik
a nappal és az éjszaka, mégsem én tartom az Eget.
*
Falu végén kőkereszt
mögé gyilkos lapul. Kiles,
szeme, mint farkasé,
ha rálelnek harapni fog.
Mehetnék kerülőúton,
az asztal szék megvár,
mégis itt jövök, erre,
hogy szemébe nézzek.
(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)