Falusít
Írta: Tépő Donát
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 317
Falusít
Semmisnek érzem szavam köztük, pedig tényleg
összeerőlködöm magam, hogy valami olyasmi
legyen terítéken az életemben, mint amikor
összeütköztünk atlaszfényeinket egymásba
folyatni kurta kávézókban, ahol szirmaikon
ficánkolnak az egeriák fürtjei: ma este nem
vártalak. de majd ha kitáncoltad magad, akkor
söpörd le a szivárványtörmeléket, és ne siesd el
megvenni az utolsó jegyet, mert a traktor is
padlót fog, ha lejössz hozzánk ebédelni.
Azt meg kell mondanom, hogy ez nem Aspen:
Fred Astaire sem járt errefelé mostanában, és
’asszem, hogy jó volna, ha most talán a világ
valami eredeti ötlettel rukkolna elő – ennél
mostohábban már nem is gördülhetnénk át
a körülményeken s tán még te is örülnél nekem,
hiszen fejölelő szeretet bujkál bennem, amióta
megrekedt a félelem, bár már nincs mitől, csak
az elkallódó időtől meg a haszontalanul bajlódó
ürességtől, amit kell,hogy kitöltsek.
De azért sutyi-mutyiban letolhatsz egy kis levest,
míg messze párolog az ezüstszegélyű sivatag_figyeld
zsíros szavam, mely megolvaszt, hogy játszhasd tovább
a hitelest: pikkelyes gatyapőcök lógnak megerőszakolt tütük
helyett a kirakatban / ezek mennyire együgyűk - a földre
köpsz, én meg belefonom a kacsamájba a telefonom, fölöntözve
minden elektronikus rokonom_ megint hitesd el velem, hogy
előttem mész az aszályban, én meg veled majd, hogy
minden bornírtságom ellenére esőcsepp vagyok ebben
az önelégült zivatarban: fejetek csak fel fordítsátok.