Fák

Fák
(Hamvas Béla emlékezetére)

bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap

három ágú fűz
az alvó hajléktalant
épp betakarja

madárcseresznye
habfehér köntösében
szökken az égre

szurdok falához
szoruló holt juharból
sarjad egy fenyő

vén hárs hegyélen
sziklához gombolyulva
levele sincsen

ősöreg tölgyfa
terebély lombján suhan
angyalszárny idő

ős törvény szerint
a mamutfenyő lobog
föld és ég között

díszruhás király
gyémánt tűzű harmatban
az öreg platán

dőlt bükkfa törzsén
lápisz – lazuli kékben
cincérszerelem

hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja

cinkék a nyárfán
az utolsó aranynap
gyönyörű búcsú

pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék

késő őszi szél
Silvanus rőt palástját
hordja szerteszét

vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott