Írta: Orosz Margit
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 659
Fagyöngy
Kemény a tél, hidegek járnak,
A szeretet mégis üzen.
Áttetsző fehér gyöngyei
Esztendők ág-gondjaira fagynak.
Erdők mély sóhaja hallatszik,
Fagyöngy reményteli könnye.
Néma tölgyek örök zöldje
Szívgyökereken táplálkozik.
A szeretet él, munkál bennünk,
Önmagunkból hajt virágot.
Mint fagyöngyöt a madarak,
Úgy szórjuk szét, úgy kell tennünk:
Szeressük e kérges világot!