Írta: Hepp Béla
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 467
Ezt a mosolyt…
Ezt a mosolyt, csak úgy a szemsarokban
mozdítva meg, küldöm, Kedves, feléd,
nem látja más, te látod csak, hogy ott van,
s ki érthetné, ha Te sem értenéd.
Ezt a mosolyt, csak úgy a szájsarokból
rándítva meg, küldöm, Kedves, neked,
a mozdulat, akár egy lágy akkord szól,
kísérni jön édes-bús éneked.
Ezt a mosolyt, oldalra hajtott fejjel
biccentem meg, Kedves, ha megtalál,
többet mesél neked, mint százezer jel
még mielőtt bármit is mondanál.
Ezt a mosolyt, egy kis kézmozdulatnyit
hozzád intem, Kedves, hogy észrevedd,
jó szívvel jön, lelkeden ablakot nyit
ha csendes sóhaját beengeded,
s nem suttogod; ne tedd…
ezt a mosolyt, ami a lelkemből jön,
küldöm…
ha mégis visszatér, megöljön.