Ezredfordulói sóhajtások
Írta: Csák Gyöngyi
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
Ezredfordulói sóhajtások
Csapódnak ablakszárnyak, Uram ne hagyd elakadni a fényt, rám zápulni a sötétséget, ha már
eloldoztál a magányosság oszlopától, hogy figyeljem ablakomból embernyi birodalmakban a
mozgást, bábszínházban a bábokat, melyeket irányít kezed, hagyd meg ezt a kételyekkel teli
szemlélődést, az átutazók kíváncsiságát, a lélek szomjúságát, a hideg futkosását az egyre
érzékenyebbé borzadó háton.
* * *
Nézem a hóesést, még nem fedi el az ijesztő szürkeséget, a hópihe elolvad, mint a készülő szó
a lázas nyelven, zsibbad a tudat, tehetetlenség jár körbe az óra mutatóin, ünnep van, együtt a
család, velem a fiaim, akik hiába értek férfivá – most is látom bennük Murilló szárnyas
angyalait, ma nem működik – bezárják a hivatalt lakásügyben, így a pár nap drága
társbérletben múlik el – ébred az elfogyó meleg, az izzó újra izzik – igent sikolt a lét,
Megváltó születik, áldozat füstje száll szemedbe, krákogsz, köhögsz az időn át, és elnézően
pislogsz, mint mindig, - amikor a papagájdinasztia tagjai billegetik tollaikat tarkán, bár
többnyire kicsinyesek, gyengék és gyávák.
Ó – ne – csak ide ne! – ne hulljon oktalan fejem a porba, ahol nagy fehérek sötétlenek a
birodalomban - a test és a lélek nem eladó! – tetováld sátram nomád falára, mikor túl nagy
lesz a hangzavar és a káosz, vezess haza – magamba, és add meg a senkit sem engedek
belátni parányi térben a papír fölé, hajolva végtelen szabadságom - , vulkáni mozgását a
megíratlan történeteknek – tudjak örülni mások örömének, mikor a közöny támad, akkor
kérd vissza s hiánytalanul számolom vissza tenyeredbe fényes talentumaidat – Uram -
,maradj velem, ha bemásznák testem kétszínű tetvek egykor, hogy ne legyek üres dobogás,
halott kő szívem helyén, oldozd fel őket és én bűneiket megbocsátom.