Ezra Pound: A kert
Írta: Doktor Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 287
EZRA POUND: A KERT
Mint egy laza selyemcsomó, mit ablakhoz fútt a szél,
úgy sétál a nő a Kensington Gardens-i ösvény
korlátja mentén, s érzelmi vérszegénység
apasztja életerejét.
És körötte a mélyszegények mocskos, erős,
elpusztíthatatlan csecsemőinek gyülevész hada.
Ők fogják a földet megörökölni.
A nővel pusztul a nemesi vér.
Unalma átható és mértéktelen.
Azt akarja, szóljon hozzá valaki,
és szinte retteg attól, hogy
én követem el ezt a baklövést.
EZRA POUND: THE GARDEN
Like a skein of loose silk blown against a wall
She walks by the railing of a path in Kensington Gardens,
And she is dying piece-meal
To a sort of emotional anaemia.
And round about there is a rabble
Of the filthy, sturdy, unkillable infants of the very poor.
They shall inherit the earth.
In her is the end of breeding.
Her boredom is exquisite and excessive.
She would like some one to speak to her,
And is almost afraid that I
Twill commit that indiscretion.