Ezer életet élni
Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 145
Ezer életet élni
Az idők távlatából hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy régen minden egyszerűbb volt.
Az egész élet.
A gazdag ember első szülött fia örökölte a gazdagságot, a többi fiából meg pap, katona – később az idők változásával – jogász, mérnök, orvos lett.
A szegény embernél még egyszerűbb volt, minden fia örökölte a szegénységet.
A lányaikból meg feleség lett, és többnyire anya - néha apáca. A gazdag ember lányából gazdag ember felesége, a szegény ember lányából meg szegény ember felesége.
Az élet kártyaasztalánál a kártyák előre le voltak osztva és a nyílt lapok az asztalon hevertek. Néha akadt egy kis felfordulás, néhány jó lap mégis más kezébe vándorolt, mint akinek le lett osztva, és helyette rossz lapok jöttek.
Az életút azonban többnyire ki volt jelölve és a legtöbben - kényszerűségből, vagy kényelemből - tartották magukat a kijelölt irányhoz.
Ma azonban legtöbben úgy érezzük, hogy az élet kártyaasztalára számunkra kitett kártyákból csakis a jó lapokat szeretnénk felvenni. De ott már egy kis bizonytalanságot érzünk, hogy melyek is azok a „jó lapok”?
Mert ezer életet szeretnénk megélni.
Szeretnénk függetlenül, szabadon élni, senki által nem korlátozva lenni. Tetszés szerint kelni, feküdni, jönni, menni, élni bele a világba, senkiért felelősséggel nem tartozni. Azt tenni, ami nekünk tetszik, tetteinkkel vagy semmittevésünkkel senkinek sem elszámolni.
Szeretnénk meleg családi körben élni. Szeretve lenni, és azt is szeretnénk, hogy a szeretetünket elfogadják. Igaz szerelemben lángolva szeretni. Saját magunkat gyermekeinkben viszontlátni. Picike kezeket fogni, a csodálatos világot nekik megmutatni. Álmukban, kacagásukban gyönyörködni, a könnyeiket letörölni. Életünket tovább adni, a gondoskodást, - amit mi kaptunk - nekik visszaadni.
Szeretnénk hinni. Egy mindent eligazító, jóságos isten kezébe kapaszkodni. A vallásban elmerülni, a templomok csöndjében megbékélni. Hinni azt, hogy valaki gondot visel ránk, csak kérni kell tőle azt, amit szeretnénk, és megadja. Elkövetett bűneinktől, hibáinktól szabadulni, a lelkünkről a terhet letenni. Hinni az azonnali megbocsátásban. Hinni az örök életben, a mennyek országban, a feltámadásban. Hinni azt, hogy elvesztett szeretteink a túlvilágon várnak ránk.
Szeretnénk a hit béklyóitól szabadon gondolkodni. Szeretnénk, ha a mindenható mi magunk lennénk. Szeretnénk mindent megfejteni a természet rejtélyei közül. Távoli csillagokra utazni, mindent szétszedni, mindent kikutatni. Rendelkezni magunk felett, rendelkezni a világ felett. Nem akarunk az életünkkel senkinek sem elszámolni, nem akarunk büntetést kapni érte egy felsőbb hatalomtól. Nem akarunk egész életünkben szolgamód hajbókolni egy láthatatlan lény előtt. A föld forró mélye csak a magma legyen, ne rejtsen semmilyen poklot, ahol halálunk után a lelkünk fizikai kínszenvedésre van ítélve örökre.
Szeretnénk magányos farkasként élni. Önmagunkat megvalósítani. Ne lógjanak rajtunk, ne akarjanak tőlünk semmit. Ne terheljenek a bajaikkal. Ne húzzanak vissza a földre, amikor szárnyalni szeretnénk. Ne pazarolják az időnket, ne szívják el az energiáinkat.
Szeretnénk nyüzsgő baráti kört magunk körül. Szeretnénk, ha velünk örülnének, ha velünk bánkódnának. Megvigasztalnának, jó tanácsokat adnának. Szeretnénk együtt utazni velük érdekes tájakra, együtt nevetni, együtt gondolkodni. A világot velük megváltani.
Szeretnénk főnökök lenni. Irányítani, fegyelmezni. Másokat megítélni, minősíteni. Kegyeket, jutalmakat osztani. Áthelyezni, kirúgni. A szemekben a tiszteletet és félelmet látni. Mások munkáját a magunk érdemének betudni. Szeretnénk sok pénzt keresni, cégautóval furikázni, az autószalonban az extrák között válogatni. Szeretnénk sokmilliós bonuszokat kapni, költségeinket a céggel kifizettetni. Külső cégekkel tárgyalni, árról egyezkedni, kenőpénzt, előnyöket elfogadni.
Szeretnénk szolgálni, másokon segíteni. Sok- sok jót cselekedni. Sok embernek támasza lenni.
A közös asztalra valamit letenni. Időt, fáradtságot nem sajnálni. Értékes munkát végezni. Érezni, hogy szükség van ránk. Adni ételt, ruhát, célt, életet annak, aki szűkölködik. Könnyeket letörölni, mosolyt csalni az arcokra.
Szeretnénk híresek lenni. Az egész világon ismert lenni. Rajongókkal magunkat körül venni.
Kitüntetéseket viselni, lexikonokba bekerülni. Az újságok címlapján lenni. Irigyelt életet élni, filléres gondokat nem ismerni. VIP várókban várakozni, meghívókat kapni mindenkitől, aki számít, ajándékokat kegyesen elfogadni.
Szeretnénk csendben meghúzódni, nyugodtan elnyújtózni, kandi szemek elől rejtve élni. Szennyesünket nem kiteregetni, bulvár lapokban nem szerepelni. Mások elől nem bujkálni, emelt fejjel járni. A sok közül egynek lenni, és ne legyen testőrökre szükségünk. Ne akarjanak elrabolni, értünk váltságdíjat kapni. Tükrünkbe nyugodtan nézni, nem aggódni a ráncunk, hangunk, a változó divat miatt.
Szeretnénk tiszta lenni, mint a hó. Becsületes, igaz ember. Életünket példaként élni. Mindig helyesen cselekedni. Magunkat és másokat megbecsülni.
Szeretnénk dörzsölt lenni, ügyeskedni, helyezkedni. Mindenből magunknak a jót kihozni. Másokon, akik balek módra engednek nekünk, csak mosolyogni.
Szeretnénk ezer életet élni. Mindent kipróbálni, és mindennek az ellenkezőjét. Minden lehetőséget, amit a mai színes élet kínál, kihasználni. Amikor fiatalok vagyunk, olyan végtelennek látszanak a lehetőségek. Rálépünk egy útra és elindulunk rajta. Felveszünk az élet kártyaasztaláról néhány kártyalapot, és játszani kezdünk vele. Néhány lapért megharcolunk. Néhányat eldobunk. Eltelnek az évek és a kezünkben levő lapok miatt aggódni kezdünk. Mindig ott motoszkál a kérdés: vajon jól csinálom-e az életemet? Jobb lenne, ha más lenne?
Mi lenne, ha eldobnék néhány lapot? Mi lenne, ha más lapokat vettem volna fel az asztalról?
Máshová jártam volna iskolába? Más foglalkozást választottam volna? Mást vettem volna feleségül /férjül/? Más dolgokat tartottam volna fontosnak?
Mit kellene megváltoztatnom, hogy jobban érezzem magam? Elégedetlenséget érzünk. Most már csak mindig ez lesz? Csak ennyi az életem? Szeretnénk még kilencszázkilencvenkilenc életet, amit szeretnénk megélni, amit jó lenne kipróbálni! Amilyen életet eddig magunknak felépítettünk hirtelen olyan szűknek, olyan értéktelennek látszik. Mások élete pedig olyan jónak, olyan tágasnak, olyan nagyszerűnek. Csak azt ne felejtsük el, hogy ők is más valakik életét irigylik, mert ők is ezer életet szeretnének élni.