Ez lenne hát az életed

Ez lenne hát az életed

Ez lenne hát az életed?
   Hámok közt húzod az igát,
   összerakod, mi szétesett
   s amíg a munkát élteted,
   az együgyű, de rest világ
   minden nap durván rád kiált.

Ez lenne hát az életed?
   Felébredsz ötven év után:
   lábad tétován lépeget,
   szemed szokja a kék eget
   s tekintetedben oly bután
   egy kérdés fénylik délután:

Ez tehát a te életed?
   Félszegen várod a választ.
   Koldus vagy, ki nem kéreget.
   Vak vagy, ki nem lát fényeket.
   Részeg vagy, ki nem lel támaszt.
   Várod, hogy a sors kiválaszt.

Ez nem lehet az életed!
   Ez egy nyavalyakórság,
   amitől szíved szétreped,
   s hasztalan irkálsz szépeket,
   hiába vesz körül jóság.
   Álmodban szebb a valóság.