Extrasystole
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 326
Extrasystole
(Laurence-nak)
Hófelhőkből horgolt horizont az égbolt,
a hátamon fekve repkedek a létben,
csak elvétve látszik néhány kékes fényfolt,
átlátom a semmit ezerféleképpen.
Melegem van, fázom, Isten vagyok s félholt,
Néró Ikarusza*, vesztem végignézem,
könyökhajlatomban egy aprócska vérfolt,
sziklán összetörve, száz darabban végzem.
Mikor megláttalak, hittem: hazaértem,
de csak tűvel szúrva hazug édent hoztál,
kicsúszva kezemből az élet eliszkol.
Itt hagytál egyedül, kint a csatatéren,
hol szívem fellázad, ahol hadakoztál,
ez még nem infarktus, csak egy extrasystole...
*Néró szeretett mitológiai jeleneteket játszatni gladiátoraival, egyszer egy szárnyakkal „felszerelt Ikaruszt” ledobatott egy szikláról, aki 50 méterrel lentebb lelte halálát.