Extrasystole

Írta: A. Túri Zsuzsa

---

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 327

---

---

Extrasystole
(Laurence-nak)

Hófelhőkből horgolt horizont az égbolt,
a hátamon fekve repkedek a létben,
csak elvétve  látszik néhány  kékes fényfolt,
átlátom a semmit ezerféleképpen.

Melegem van, fázom, Isten vagyok s félholt,
Néró Ikarusza*, vesztem végignézem,
könyökhajlatomban egy aprócska vérfolt,
sziklán összetörve, száz darabban végzem.

Mikor megláttalak, hittem: hazaértem,
de csak tűvel szúrva hazug édent hoztál,
kicsúszva kezemből az élet eliszkol.

Itt hagytál egyedül, kint a csatatéren,
hol szívem fellázad, ahol hadakoztál,
ez még nem infarktus, csak egy extrasystole...

 
*Néró szeretett mitológiai jeleneteket játszatni gladiátoraival, egyszer egy szárnyakkal „felszerelt  Ikaruszt”  ledobatott egy  szikláról, aki 50 méterrel lentebb lelte halálát.