Évszakok Pantum-lánca
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 309
ÉVSZAKOK PANTUM-LÁNCA
1.
A kezdet már hófehér ködbe vész
a kisember mint vergődő lárva
őszinte mozdulatai merész
egyszerűséggel vannak kitárva
a kisember mint vergődő lárva
a puha fészket hiszi öröknek
egyszerűséggel vannak kitárva
érzelmei búnak meg örömnek
a puha fészket hiszi öröknek
egyszer mindenkit kiröppent a nyár
érzelmei búnak meg örömnek
védtelenül vernek szívben tanyát
2.
Egyszer mindenkit kiröppent a nyár
álmokra ülnek félelmek vágyak
védtelenül vernek szívben tanyát
lassan megcsontosulnak a lágyak
álmokra ülnek félelmek vágyak
mindenre keresnek majd indokot
lassan megcsontosulnak a lágyak
kulcsra zárja mint saját birtokot
mindenre keresnek majd indokot
az ősz lelkekre ülő rozsdafolt
kulcsra zárja mint saját birtokot
elfelejteti régen hogy dalolt
3.
Az ősz lelkekre ülő rozsdafolt
lehullani kész gyümölcsként ringat
elfelejteti régen hogy dalolt
remény sem lendít érv sem ingat
Lehullani kész gyümölcsként ringat
tótágast áll az égbolt és üres
remény sem lendit érv sem ingat
szomorú mint földre hajló füzes
tótágast áll az égbolt és üres
elszökik szájból lassan a zamat
szomorú mint földre hajló füzes
a telet várja s paplanként havat
Vasszécseny,2017. július 14.