Évmustra

Évmustra

Mögöttem a régi, előttem az új,
éjfélkor minden másodperc kimért,
a múlandó lassan a múltra fúj.
Feledésbe olvad, hogy ki mit ígért,
elszunnyad a telehazudott tegnap,
belepi lassan az avar és a hó,
hogy ismét reménykent keljen egy nap,
és elharsogja ismét, mi a jó,
Az a szegény óra egyre csak ketyeg.
pezsgő kitöltve, a pillanat már üres,
nagymutatóra merednek vágyó szemek,
az utcán kutya vonít .éhes vagy rühes.
Sok keserű torok emeli nimbuszát.
vele énekelve a megszokás himnuszát.

Majd körbeölel lassan mindent a csend,
ez is megértem, sóhajt a naptár végre.
Napok, hetek, hónapok, lapokban rend,
fontos ünnepek, névnapok egész évre,
a falakon ott lóg a girlandos a remény,
képernyőkön aktualizált frázisok
csúszkálnak kacsaként a jövő jegén.
Biztosítékot próbáló hamis fázisok,
bár néhány tétova szó bele-belenyálaz,
hinni bíztatja a bizonytalan holnapom,
amit a pénztárgép éves szinten beáraz.
Fortélyos gépekkel hazudnak honlapon,
lassan vándorbotját keresi az esély,
talán segíti Istene ,meg az útszegély.

első közlés