Eszkimó lányok
Írta: Molnár József
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 99
Eszkimó lányok
A fűtő dobja
a tűzet, festett arcában égő
szeme, tépjük, cibáljuk a vonatokat, égre
kormot pingálva, feketeözvegy-éjszaka,
a hold nem tréfál, köd száll
a lábakra, ki erre, ki arra megy.
Ugrok a Pestre tartó vonatra, csattog
a szél a nyitott ablakon, a faarcú kalauz
büntet, fújtam a füstöt,
a megállók jönnek, eltűnnek, késik
a szerencse, a csatlakozás
már elment. A reggeli járat
hideg ülésein alszom…
a szél a nyitott ablakon, a faarcú kalauz
büntet, fújtam a füstöt,
a megállók jönnek, eltűnnek, késik
a szerencse, a csatlakozás
már elment. A reggeli járat
hideg ülésein alszom…
Álmomban néger nő hajol fölém,
mellén egy aprócska hold kacsint,
majd egy sánta kurva szalad át
a vörösön, a pénzemet viszi a szajha!
nem jut messzire, agyba-főbe verem,
de már egy kacér királylány hív az
ágyába, szőke svéd asszony sem
bír magával, én meg az urával, órákig
ropjuk a riói táncot, a fegyverropogásban
a szomszéd nője sosem volt zöldebb.
mellén egy aprócska hold kacsint,
majd egy sánta kurva szalad át
a vörösön, a pénzemet viszi a szajha!
nem jut messzire, agyba-főbe verem,
de már egy kacér királylány hív az
ágyába, szőke svéd asszony sem
bír magával, én meg az urával, órákig
ropjuk a riói táncot, a fegyverropogásban
a szomszéd nője sosem volt zöldebb.
Afrikai feketék
jönnek sámánháton,
dobolnak a piramisok alatt,
terebélyes pálmafák legyezik
hiúságom.
Kínálkoznak a bevehetetlen várak,
vetetlen ágyakból zuhanok vetetlen ágyba,
hajszálnyira csattan tőlem a fejsze,
bárdok csillognak, mint óriás penge.
jönnek sámánháton,
dobolnak a piramisok alatt,
terebélyes pálmafák legyezik
hiúságom.
Kínálkoznak a bevehetetlen várak,
vetetlen ágyakból zuhanok vetetlen ágyba,
hajszálnyira csattan tőlem a fejsze,
bárdok csillognak, mint óriás penge.
Lóhátról ugrok tevehátra,
a sivatag forróbb, mint felajzott sárkány-öl,
jól esne a hűs tenger, amelyben
eszkimó lányok veszekednek rajtam;
az ég vetkőző katlan, tüzes kalitkájából kinyíló ajkak,
pottyannak az éjjeli lepkék, dobbantok
előlük, vörös-sárga folyón pisztrángként
felfelé úszok, éber krokodil az őröm,
megvéd-e a veréstől, féltékenységtől,
kérdezem a rohanás közben,
egy medve rám veti magát, kéri,
cipeljem hazáig, az út beszakad
alattunk, ki ment meg a fehérnép-haragtól?
a pap az utolsó kenetnél jár,
őrülten húzza harangját az ördög,
ki sem hűlt testemet a pokolba vágja…
a sivatag forróbb, mint felajzott sárkány-öl,
jól esne a hűs tenger, amelyben
eszkimó lányok veszekednek rajtam;
az ég vetkőző katlan, tüzes kalitkájából kinyíló ajkak,
pottyannak az éjjeli lepkék, dobbantok
előlük, vörös-sárga folyón pisztrángként
felfelé úszok, éber krokodil az őröm,
megvéd-e a veréstől, féltékenységtől,
kérdezem a rohanás közben,
egy medve rám veti magát, kéri,
cipeljem hazáig, az út beszakad
alattunk, ki ment meg a fehérnép-haragtól?
a pap az utolsó kenetnél jár,
őrülten húzza harangját az ördög,
ki sem hűlt testemet a pokolba vágja…
Fejfájással ébredek...
Egy férfi állát érzem a sötétben,
szürcsölve tartja
képzeletem.
Semmiből előkerült
kalapács csapdos
kezemben.
kalapács csapdos
kezemben.