Esti séta

Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 173



Esti séta

Akkor a szívem meghasadt,
s ezer csillaggá omlott széjjel
míg bandukoltam csöndben az utcán
s hiába vártam, jöjjön az éjjel,

hogy a hold bús sarlójára lépjek,
ahol senki se látja, mit viszek,
szerelmet, vágyat, és ábrándokat -
de egy villamos belecsengetett.

Lusta, vén törzsű fák alatt,
leloptál a holdról, most itt vagyok.
Boldog-boldogtalan így megyek,
s nem tudom, meddig maradok...

Apránként a csillagpor belep,
még küszködöm: Menjek? Maradjak?
Szerelmed elbódít, elszáll a perc,
rab lettem, s a csend magával ragad.