Esti óda
Írta: Kőrösi Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 236
ESTI ÓDA
Az univerzum felejtése csillog a bőrödön
Cseppen a vér, libben a fátyol
Sötétben, rejtve az ódon, suttogott titkok
Puha búcsút mondván elválok a mától
Göcsörtös szenvedély - telibe talált átkok
Lógnak le egy füzetről
Aztán rámondják, hogy tizenkettő
Mondd nekem: furcsa vagyok - de szeress még ettől
Apám is furcsa volt, zajosan zengett ő
A másvilágról - de kért egy maroknyi követ és
Felém hajította mind, a cérnaszál-vékony teóriák
- Teketóriák, fekete tó - kijárnak kísérteni, kevés
Mocsári nőszirmot is odasírnak a koporsóra - de te óriás
Gyöngyszemként lebegsz most is a tajtékos alkonyban
Eget rengetsz és beleszeretsz valaki másba
A napot cirógatva, mint seprűk, hullámoznak a mélyhegedűk, kontyba
Fogva ontja pávatollak hajnali tánccsoportja magából a folyékony parazsat - ki kiásta
A reményt, az bűnhődjön s ne te - most feledj engem
Ellenforradalmárként csak zipzárt húznék álmaidra
Menekülj! Menekülj, kérlek! Bukj le a tengerben
Mélyre, ahol a víz már tintafekete - én majd felmászom a hídra és
Megfestem a pirkadat könnyeit a macskakövön