Esti kívánság
Írta: Markovics Anita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 233
Esti kívánság
balra át. fordul. sziszeg.
nappal után megint csak éj lesz,
tudjuk jól: kenyér, bab és kolbász,*
álomszerpentinen jobb kanyar.
kinyír az élet,
de előtte hogy felfogd: volt valamid -
mindent elragad.
például azt sem tudni,
hány felhasználó fér el egyetlen szívben?
odakint hány kivetett idegenlégiós szorong?
sokáig elhittem, nem baj, ha
kajütablakomból homokot nézek
mindig azt szajkózták:
mindenkit így elpazarol a sors
mára tudom,
nem azon múlik: a hajó erős-e,
hanem hogy sivatag van!
és ott, ahol vesztegelsz! -
úszva jutni el bármilyen partokig:
a kövér tartályokban
nincs annyi ballasztvíz
tüdőd nem fújhat annyi neszt
most hogy már zavarnak
a félig evett almák a szemétben
ahol a mindig-tegnapi álmok ropogósak
úgy érzem végképp változóban valami
hé, emberek!
küzdőlapok és kezdőterek fölényes erőterében
jó lenne mindenkinek
valóban tenni
és igazat mondani
mert:
egy az élet,
de számtalanszor el tudod rontani
még veled is perelek
nem érted, miért szeretném
papírra kergetni és megfuttatni
az emlékezet barlangrajzait
(mert szép, hozzám nem illő vadállat vagy,
és szeretném, ha maradna belőled valami)
én még felnőttként is kacatokkal játszom.
mire megtanultam elfogadni:
egy sem lesz kinccsé általam -
megőszültem, szemem forog; -
néha eget látok: benne üres debil istent,
de ha félek: ott legtöbbször csak én vagyok
az ordítás rugdalózóját már végképp kinőttem
a versé mindig is erősen lötyögött
nem félek, de tudom: hamar meghalok
anyám kézfején messzi bábok már felettem
sugárhajtású csillagok
ma is vége lett az éjnek
ott látom Napom a narancsgerezd-semmiben
a hangszóróból a csend sercegése tovabillen
árnyékom és talpam apró
nem tudom, így hagyhatok-e magam után nyomot
de egy valamit folyamatosan szeretnék:
valaki igazán megválthatná már e bolygón
irigy rózsák és félig őrzött, de éles fegyverek
kényszerű keretrendszerét