Esti csendek
Írta: Hepp Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 319
Esti csendek
Lennék az álmos végtelenbe’ fönn
pihenni vágyó dalnok daltalan,
az alkony-rózsaszín ha rám köszön,
dicsérni tudnám, szép uszálya van,
ő elpirulna, mint egy ó-leány
kit férfihang még megzavarni tud,
s magára zárná, szűzies talány,
a hajnalcsillagzáras kiskaput,
s én ott maradnék fönn az éjmező
csillagfüvébe oltva önmagam,
egy álmos végtelenbe érkező,
pihenni vágyó dalnok daltalan.