Írta: Zágonyi Mónika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 261
Esthajnal
Voltam egy a sok közül;
kicsiny kavics, mi elgurul…
Törékeny és talán rideg;
a hó, mi óh, a jégre hull.
Voltam egyszer alkonyat;
az álmaidra színt hozó…
A fák között a napsugár;
a fény, a báj, a lángoló…
s vagyok talán a tűz, mi ég,
mi fáj, mi bánt, s mi úgy szeret,
akár a szikra óh, mikor
a csillagot teremti meg.