Este a folyónál
Írta: Jóni Barna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 305
Este a folyónál
Fényes köveken a lomha éjszaka ásít,
félszeg a szél, cirógat, úgy dudorászik.
Kezesbárány ma ő, nincs semmi vadság benne.
Nem rezdül fa lombja, ölel, mintha karja lenne.
Csak néha szisszen-zizzen a parti sétány,
mókus szökken, gombszemével kérdőn néz rám.
Ruganyos testét hamar a lombok rejtik,
hajnalra minden félelmét elfelejti.
Csak ülök a mólón. A csend, most éji társam.
Simogat a folyó illata-színe. A fősodrásban
sirályok és gémek, mélán keresgélnek.
Ha itt lennél most velem, nagyon szeretnélek.