Est
Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 354
Est
Megmelegítem vacsorámat,
pokrócba csavarom mára már a szót,
leülök közétek csendesen,
halkra veszem a rádiót.
Lomos hétköznapom kikapcsolom,
székembe mászik a lassú éj,
ujjam fut a széles gombokon,
a csend sovány, a vágy kövér.
Pillanatról pillanatra űzve
pislogok egy kurta nap felett
pepecselve olvasom betűzve,
mit szabad, s mi az mi nem lehet.
Hunyorítva bámulom e kertet,
ültetett vadrózsáitok szirmait,
s látom, mint okítja egyre perbe szállva
sok tanító tanoncait.
A hajnal lassan elsündörög mögöttem,
álom-bojtját épp megcirógatom,
majd meggyónom a vetve csonka ágynak,
Barlang-éjszakába fúrt napom.