Ésszerűség
Írta: Székely-Máté László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
Ésszerűség
Egyedül maradsz, ha rám nézel néha.
Szürke tükröd vagyok kopott asztalon,
a múltad megvénült maradéka.
Nem szeretnék több lenni, tudom.
Ketten vagyunk, ha megérinted arcom,
néha fényes, néha túl száraz talán.
Túlléphetünk minden kudarcon,
kislányom lehetsz, vagy nagymamám.
Zsúfolt szobádban nem lehetek bánat,
kinyitom neked rácsos ablakod,
hadd csókoljam, csókoljam a szádat,
amíg te, amíg te akarod.
Üres pohár a felborult földön.
Hanyatt fekvő, bűnös szerelem.
Ezer évet kérek, és eldöntöm,
mi ésszerű, és mi képtelen.
2016.