És mégis félrenéz
Írta: Kirilla Teréz
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 219
És mégis félrenéz
Vajúdó, áthatolhatatlan mélység a menny,
noha a lélekben terpeszkedő kopárság
éppoly határtalan. Az öröklét megsebzett
állataiként kullogunk a mezítelen
puttók kárörvendő szárnyas rengetegében.
Görbe, satnya fák hajlonganak a szélben, lombtalan.
A Teremtő, ereje fogytán, porladó levélhártyák
egymásba repedő, hűvös foltjaiból
férceli össze a világ fátylát, laza öltésekkel.
Azután elfordítja rólunk reszketeg tekintetét.