Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 304
Emelném kalapom, de nincsen.
Már lombként tetszeleg a gyökér.
Lyukas garast adtam: a kincsem.
A rég lejárt érme ma mit ér?
Kesztyűbe dudálni ne tanulj!
Ha magasra mászol, áss mélyre!
Ahol az ész balga, nem az ujj,
a lejtőn négykézláb a végre,
meg végszóra csúszik a szépség.
Hogy van kesztyűs kezű bánásmód?
Hisz fent ragyog a föld, lent az ég.
Lopótök lengeti mogyoród.
Adnék fényt, meg lángot, de szén lett.
A sötétben botlik a kacat.
Vakon, buzgón ássa a vermet.
A csali felfalja a halat.